Az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény módosítása

Az Eho. 3. §-ának (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
(1) A kifizető, kifizető hiányában a jövedelmet szerző magánszemély 27 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást fizet az adóévben kifizetett, juttatott, a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) szerinti a) összevont adóalapba tartozó jövedelemnél
aa) az adóelőleg-alap számításnál figyelembe vett jövedelem,
ab) a vállalkozói kivét és a kivét-kiegészítés együttes összegének, illetve a személyes közreműködői díj és a személyes közreműködőidíj-kiegészítés együttes összegének, de legfeljebb a vállalkozóra irányadó, Tbj.-ben meghatározotttevékenység piaci értéke tárgyévi összegének a vállalkozói jogviszonyra
tekintettel a tárgyévre bevallott társadalombiztosítási járulék alapját meghaladó része,
b) külön adózó jövedelmek közül
ba) a természetbeni juttatások adóalapként meghatározott értéke,
bb) a kamatkedvezményből származó jövedelem,
bc) az egyösszegű járadékmegváltások,
bd) a kisösszegű kifizetések
után.
A 11 százalékos mértéket a 27 százalékos kulcs váltja fel.
Az összevont adóalap bővül, hiszen az önálló, nem önálló tevékenységből származó valamint az egyéb jövedelem mellett ide tartozik majd átalányadózás esetén az egyéni vállalkozói, mezőgazdasági kistermelői bevételből az átalányban megállapított jövedelem, valamint az adóalap növelő összeg.
Adóalap növelő összeg a Tbj. szerinti társadalombiztosítási járulék mértékével megállapított összeg, illetve biztosítási kötelezettség hiányában az összevont adóalapba tartozó jövedelmet terhelő egészségügyi hozzájárulás mértékével megállapított összeg, amit az Szja tv. összevontan adóalap-kiegészítésnek nevez.
Az adóalap kiegészítés nem jövedelme a magánszemélynek, ily módon a 27 százalékos egészségügyi hozzájárulásnak sem alapja.
Új elemként jelenik meg az Szja tv-ben a kivét kiegészítés és a személyes közreműködői díj-kiegészítés fogalma.
A vállalkozói jövedelemadózás szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozó esetében továbbra is önálló tevékenységből származó jövedelemnek minősül a vállalkozói kivét. Amennyiben a vállalkozói kivét nulla, vagy éves összege nem éri el az adóévben a tevékenységre jellemző kereset éves összegét, önálló tevékenységnek minősül a fejlesztési tartalékkal csökkentett vállalkozói osztalékalap, de legfeljebb abból az a rész (bármelyik a továbbiakban: kivétkiegészítés), amely a vállalkozói kivéttel együtt, illetve ennek hiányában eléri a tevékenységre jellemző keresetet. Az egyéni vállalkozó a kivét- kiegészítést – a jövedelemszerzés időpontjának az adóév utolsó napját tekintve – adóbevallásában állapítja meg és annak adóalapja utáni adót a bevallás benyújtására nyitva álló határidőig fizeti meg.
Az Szja tv. rendelkezése szerint nem önálló tevékenységből származó bevétel minden olyan bevétel, amelyet a magánszemély e tevékenységével összefüggésben, vagy egyébként az e tevékenysége alapjául szolgáló jogviszonyára tekintettel megszerez. Ilyennek minősül különösen a nem önálló tevékenység alapjául szolgáló jogviszonyra tekintettel munkabér, tiszteletdíj, illetmény, jutalom, költségtérítés, a más személy által fizetett adóköteles biztosítási díj címén kapott bevétel, a társas vállalkozásban személyesen közreműködő magánszemély tag (a továbbiakban: személyes közreműködő) által személyes közreműködése ellenében kapott juttatás, ha azt a társas vállalkozás költségei között számolják el (a továbbiakban: személyes közreműködői díj).
Az egyéni és társas vállalkozói kör esetében is érvényesül az a főszabály, hogy amely jövedelmek után társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettség van, azt az egészségügyi hozzájárulás alapjaként nem kell számba venni.

(2) Több társas vállalkozásban is személyesen közreműködő tag esetén az (1) bekezdés ab) alpontja alkalmazásakor járulékalapként annál a társas vállalkozásnál bevallott járulékalapot kell figyelembe venni, amelynél a személyes közreműködői díj-kiegészítést meg kell állapítani. Az (1) bekezdésben meghatározott jövedelem után az egészségügyi hozzájárulást nem pénzbeli juttatás esetén is meg kell fizetni.

Az Eho. 3. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
(4) Az egyszerűsített vállalkozói adó hatálya alá nem tartozó, a Tbj. szerinti társas vállalkozás 27 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást fizet a számvitelről szóló törvény szerinti beszámolójában kimutatott mérleg szerinti eredménynek a tevékenységében személyesen közreműködő tag részesedésére jutó azon része után, amelyet a számviteli törvény előírásai alapján osztalékként, részesedésként meg lehetett volna állapítani, de legfeljebb a Tbj.-ben meghatározott tevékenység piaci értékének azon része után, amely meghaladja a vállalkozói jogviszonyra tekintettel bevallott társadalombiztosítási járulékalap és az (1) bekezdés ab) alpontjában meghatározott egészségügyi hozzájárulásalap együttes összegét.

Ezt a rendelkezést a vállalkozás 2010. évi üzleti év mérleg szerinti eredménye alapján kell alkalmazni, a fizetési és bevallási kötelezettséget a beszámoló közzétételére előírt határidőt követő hónap 12-éig kell teljesíteni. E bekezdés szövegében további módosítás várható.

Az Eho. 3. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
Mentesül az (1) bekezdés ab) alpontjában meghatározott kötelezettség alól a személyes közreműködői díj-kiegészítés azon része, amelynek megfelelő összeg után a megelőző adóév(ek)ben a (4) bekezdés szerint egészségügyi hozzájárulásfizetés történt.
(1) Az Eho. 5. §-a (1) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Nem kell megfizetni a százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást a következő jogcímeken keletkező jövedelmek után:)
d) az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár által a magánszemély javára jóváírt támogatói adomány,

Az Eho. 5. §-ának (1) bekezdése a következő e) ponttal egészül ki:
(Nem kell megfizetni a százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást a következő jogcímeken keletkező jövedelmek után:)
e) az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvény 51/C. §-ában meghatározott szolgáltatás, után.

Ezek a jövedelmek a 2009. december 31-éig hatályos rendelkezések szerint is mentesek voltak a százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás alól.

Az Eho. 5. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki:
A kifizetőt és a bérbeadó természetes személyt nem terheli a 3. § (1) bekezdésében meghatározott egészségügyi hozzájárulás-fizetési kötelezettség az ingatlan bérbeadásból származó jövedelem után, ha a bérbeadó bérleti díjból származó bevételére az önálló tevékenységből származó jövedelemre irányadó szabályokat alkalmazza.

Hatályát veszti az Eho. 4. § (5) bekezdése (ha a figyelembe vett és az igazolt költség közötti differencia meghaladja az adóelőleg számításánál figyelembe vett költség 5 %-át, 11 százalék eho-t kell fizetni).

2010. január 1-jétől megszűnik a tételes egészségügyi hozzájárulás. A 2009. december havi tételes egészségügyi hozzájárulás fizetésére és bevallására a 2009. december 31-én hatályos rendelkezéseket kell alkalmazni.

Átmeneti rendelkezés:
Az Eho.-t módosító rendelkezéseket a 2010. január 1-jétől megszerzett jövedelmekre és keletkezett hozzájárulásfizetési-kötelezettségre kell alkalmazni.

Az elmúlt évi jogszabály módosításnál kihirdetett módosítások 2010. január 1-
jétől
Hatályát veszti az Eho. 3 §-a (3) bekezdésének felvezető szövegében a „ bevallási kötelezettség alá tartozó” szövegrész.

A 2009. december 31-éig hatályos rendelkezések szerint a magánszemélyt az adóévben megszerzett vállalkozásból kivont jövedelme, értékpapír-kölcsönzésből megszerzett jövedelme, osztalékjövedelme, árfolyamnyereségből származó jövedelme és ingatlan bérbeadásból származó jövedelmével – a törvényben előírt egyéb feltételek teljesülése esetében – akkor terheli 14 százalék egészségügyi hozzájárulás, ha az említett jövedelmekkel összefüggésben bevallási kötelezettség is felmerül.

Ez az előírás az Szja tv. rendelkezéseivel nem minden esetben van összhangban.
Az Szja tv. 11. § (3) bekezdése szerint a magánszemély nem köteles bevallani:
a) azt a bevételt, amelyet a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni,
b) az ingó vagyontárgy, az ingatlan, a vagyoni értékű jog átruházásából származó bevételt, ha abból jövedelem nem keletkezik,
c) az ingó vagyontárgy átruházásából származó jövedelmet, ha az adóévben ilyen jogcímen megszerzett összes jövedelem nem haladja meg a 200 ezer forintot,
d) az értékpapír-kölcsönzésből származó jövedelmet, az osztalékból származó jövedelmet, az árfolyamnyereségből származó jövedelmet, a vállalkozásból kivont jövedelmet, valamint - az osztalékra vonatkozó szabályok szerinti adókötelezettség esetén - az életjáradékból származó jövedelmet, ha az adóévben ilyen jogcím(ek)en megszerzett összes jövedelem nem haladja meg az 100 ezer forintot és az adót a kifizető levonta,
e) a b)-d) pontban nem említett külön adózó jövedelmet (ide nem értve az ingatlan bérbeadásából származó jövedelmet), ha az adót a kifizető levonta,
f) azt a jövedelmet, amely nemzetközi szerződés vagy viszonosság alapján a Magyar Köztársaságban nem adóztatható (ide nem értve a nemzetközi szerződés vagy viszonosság alapján az adó alól a Magyar Köztársaságban mentesített, de az adó kiszámításánál figyelembe vehető jövedelmet),
g) azt a jövedelmet, amelyet külön törvény rendelkezése szerint nem kell bevallani.
Ezekben az esetekben a magánszemély bevallási kötelezettség hiányában egészségügyi hozzájárulás fizetésére sem kötelezett.
A hatályon kívül helyezett szövegrész eredményeként megszűnik ez az ellentmondás. Ennek a szabálynak a módosításával függ össze az Eho tv. 11/A. § (4) bekezdésének módosítása is.
Az Eho. 11/A. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Ha a magánszemély a 3. § (3) bekezdésében foglaltak szerint egészségügyi hozzájárulás fizetésére kötelezett, vagy a (3) bekezdés szerint visszaigénylési jogosultságát gyakorolja, az adóévről köteles bevallást benyújtani. Nem kell az egészségügyi hozzájárulást a magánszemélynek bevallania, ha a kifizető az egészségügyi hozzájárulást levonta, és a magánszemély az Szja tv. vagy az Art. alapján nem köteles bevallás benyújtására.”