A bizonytalanság egy miniszterelnöki bejelentéssel kezdődött. Orbán Viktor 2010. október 13-án közölte, hogy 2011. december 31-ig az állam egyetlen fillért sem fizet a magán nyugdíjpénztárakba. Az addig hátralévő 14 hónap alatt a kormány kidolgozza, hogyan is kíván a jövőben nyugdíjat fizetni a magyar állampolgároknak. A hivatalos indoklás szerint a lépésre amiatt volt szükség, mert a magán nyugdíjpénztárak rosszul, drágán és pazarlóan működnek ma Magyarországon. Egyes vélemények szerint azonban a kabinet nem tett egyebet, mint pénzt vett el onnan, ahol van. A bankokra, az energia- és távközlési cégekre, a kiskereskedelmi láncokra válságadót vetett ki, a magán nyugdíj pénztáraknak pedig egyszerűen csak nem fizeti ki a nekik a törvények szerint járó összeget, havi 30 milliárd forintot. Az így összekapart pénzből pótolják azokat a kieső bevételeket, amelyek az adók csökkentése miatt nem folynak be a költségvetésbe.
A döntés hallatán sokan elbizonytalanodtak, mert nem tudják, mi lesz a nyugdíjukkal? Hogy rövid távon mi fog történni, arra könnyű válaszolni. Arra azonban, hogy mi lesz 2012-től, már jóval nehezebb. A most még működő rendszer rendkívül egyszerű: Minden adófizető polgártól az állam levon egy bizonyos összeget nyugdíjjárulék címén. Az így összegyűjtött pénz nagyobbik részéből a már nyugdíjban lévők nyugdíját fizetik ki az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóságon keresztül. A nyugdíjcélokra levont pénz kisebbik részét, pedig a munkavállalók által kiválasztott nyugdíjpénztárak kapták. Eddig. Mert ezév november elsejétől kezdve a nyugdíjjárulék az utolsó fillérig az államkasszába folyik majd be és ott is marad.
Az első kérdés, hogy mi lesz a pénztártagoknak járó, ám a nyugdíjpénztáraknak át nem utalt pénzzel a következő 14 hónapban? Nem kis összegről van szó, havonta átlagosan 10 ezer forintról. Nos, ez a pénz valószínűleg elvész, betömi az ország költségvetésében tátongó lyukak egyikét. A döntéshozók persze igyekeznek megnyugtatni a pénztártagokat arról, hogy semmiképpen nem éri őket veszteség, a nekik járó pénzt megkapják.
Alapvetően két forgatókönyv képzelhető el. Az állam a pénzt kamatostul visszaadja a magán nyugdíjpénztáraknak. Hasonló megoldásra volt már példa más országokban is, ámde Magyarországon erre kicsi az esély. A kormány részéről ugyanis erősen kritizálják a pénztárak tevékenységét, így aligha képzelhető el, hogy 14 hónap múlva majd mindent megbocsájtanak nekik és visszaadják a pénzüket is. Sokkal valószínűbb, hogy a tagoktól elvont pénzt az állam lenyeli, majd ha nyugdíjba megyünk valamilyen ma még nem világos formában és mértékben hozzáírja az akkori járandóságunkhoz.
RENDEZVÉNYAJÁNLÓ
Adókonferencia 2011 – Adótörvények, SZJA, Art
2010. november 25. – Radisson BLU Béke
Költségek csökkentése kis- és középvállalkozásoknál a kereskedelemben
2010. november 4. – Mercure Budapest Metropol
A 14 hónap alatt befizetett összeg további sorsa azonban csak a kérdés egyik fele. Sokkal fontosabb, hogy 2012 után kinek fogunk nyugdíjjárulékot fizetni: csak az államnak, vagy az államnak és a magánnyugdíj pénztáraknak? Erre a kérdésre ma még nehéz válaszolni, de a fő irányok látszanak. Egy biztos: az államnak a jelenleginél nagyobb szerepe lehet a nyugdíjak elosztásában. Vagy részben, vagy egészben, de államosítani fogják a nyugdíjrendszert.
A teljes államosítás esetében két megoldás látszik. Vagy egy Állami Alapkezelő fialtatja majd öregkorunkra félretett pénzünket, vagy a kormány ráveszi az állampolgárokat, hogy mondjanak le a nyugdíj kiegészítést biztosító, eddig felhalmozott nyugdíjpénztári bevételekről és bízzák magukat teljes egészében az államra. A részleges, vagy a teljes államosítás előnye, hogy a tőkepiaci ingadozásokat kivédi, a járulékfizetőknek nem kell fenntartania csupán egyetlen pénztárat, az állami rendszerben fialó pénz hozama garantált lehet. Csakhogy hátulütőkből is akad bőségesen.
Az állami alapkezelő belépésétől a rendszer nem lesz biztonságosabb és kiszámíthatóbb. A rendszerváltás óta többször bebizonyosodott már, hogy ha borul a költségvetés, akkor a mindenkori kormány bizony hozzányúl a hosszú távú célokra félretett pénzekhez, vagy éppen nem a hosszú távon is legjobb hozammal kecsegtető, tehát számunkra leghasznosabb befektetéseket hajtja végre.
A vegytisztán felosztó kirovó állami nyugdíjról sem lehet egyértelműen azt állítani, hogy az megnyugtató megoldás lehet a jövő nyugdíjasai számára. Ha a kabinet azt akarja, hogy tömegesen lépjenek vissza a magyarok az állami rendszerbe, akkor bizony ki kell küszöbölnie a mostani magán nyugdíjpénztári tagok fenntartásait. Ennek egyik módja lehet, hogy bevezetik az egyéni számlát és valószínűleg a pénztáraknál nagyobb, garantált hozammal kecsegtetik majd a tétovázókat. A fő kérdés azonban az, hogy jobb helyen lesz-e a pénzünk az államnál?
Nem biztos. Az állami nyugdíj nagysága eddig is és ezután is bonyolult gazdasági folyamatoktól függ majd. Ha lesz elég munkavállaló és ők rendesen adóznak, a gazdaság pedig jól teljesít, akkor jó nyugdíjat kapunk, ha ezek közül bármivel gondok lesznek, akkor keveset fog hozni a postás. Az állami rendszert választó állampolgár továbbra sem lehet biztos abban, hogy öreg napjaira mennyi pénzből gazdálkodhat, azaz mennyi nyugdíjat fizet majd neki az állam.
Azt eldönteni, hogy mivel járunk jobban, nem egyszerű. Azt láthattuk, hogy az állam belépése a nyugdíjrendszerbe önmagában nem jelenti, hogy nem kell aggódnunk amiatt, miből élünk meg nyugdíjas éveink alatt. Ám a magán nyugdíjpénztárak tagjának maradni sem jelent feltétlenül megoldást.
szólj hozzá: Konfliktuskezelés és tárgyalás
Ha a magán nyugdíjpénztárak visszakapják a pénzt, akkor pontosan tudhatjuk, mennyi nyugdíj kiegészítésre számíthatunk és biztosak lehetünk abban is, hogy a félretett pénzünket megkapjuk. Az onnan érkező nyugdíjunk kiszámítható és biztonságos. A pénztártag saját számláján gyűlik ugyanis a megtakarítás, amire az állam nem teheti rá a kezét és nem költheti másra, magyarán nem a politikusoktól függ, hogy mennyi lesz a nyugdíjunk.
Hátrány azonban, hogy a magán nyugdíjpénztárak eddig nem nagyon kényeztették el tagjaikat. A kormány szerint 0,73 százalékos reálhozamot tudtak produkálni, azaz éppen hogy csak megőrizték a befizetett pénz értékét. Maguk a pénztárak mindezt vitatják ugyan, de az tény, hogy a hazai pénztárak európai összevetésben bizony gyengén muzsikáltak. Igenis lehettek volna jobbak azok a hozamok! Hogy mégsem lettek, az részint a pénztáraknak, részint a külső körülményeknek köszönhető.
Vitathatatlan, hogy a magán nyugdíjpénztárak túl drágán működtek hosszú időn keresztül és ezeket a költségeiket megkésve kezdték lefaragni. Hibájuk lehet az is, hogy túl óvatosak voltak, így például a nagyobb hozammal kecsegtető, ám az átlagosnál kockázatosabb részvényekből csak megkésve vásároltak. Ez azonban nem csak az ő hibájuk. Egyrészt az állam tétlenül szemlélte és nem szabályozta ezt a tagok számára egyértelműen hátrányos helyzetet, másrészt viszont a pénztárak sem mutattak túl sok elhivatottságot és felelősséget a jövő nyugdíjasaival szemben.
Gyakran hallani, hogy a pénztárak eredményességét csökkentette a világgazdasági válság is, amiről ők semmiképpen nem tehettek. A válság miatt ugyanis mindenhol a világon elértéktelenedtek a befektetések. Ezzel az érvvel több baj is van. Először is a magán nyugdíjpénztárak teljesítménye már a válság előtt sem volt túl fényes, másrészt a válság a hozamokban már nem érzetetheti hatását. A magány nyugdíjpénztárak többsége ugyanis mára visszaszerezte a tagság nyugdíj kiegészítésre félre tett pénzének nagy részét.
Az állam belépésével ráadásul a pénztárak jövője bizonytalanná válik. Ha ugyanis az állam az eddiginél kevesebb pénzt utal számukra, akkor jelentékeny részüknek a működésre sem lesz elegendő pénze. A baj csak mélyülhet, ha a kormány nem egyszerűen csak megengedi a tagságnak, hogy visszatérjen az állami rendszerbe, hanem különböző kommunikációs és egyéb eszközökkel. erőteljesen ösztönzi is ezt. Ha sokan engednek ennek a csábításnak, akkor később hiába nyílik meg újra a pénzcsap, az addiginál jóval kevesebb lesz a magán nyugdíjpénztárak bevétele.
Hogy a magán nyugdíjpénztárak ideje lejárt Magyarországon, Orbán Viktor miniszterelnök október 19-én az RTL Klub Híradójának nyilatkozva egyértelművé tette. Egyrészt közölte, csak azoknak garantálják a 14 hónap alatt kieső pénzek visszafizetését, akik hajlandóak az állami rendszerbe visszalépni. Erre a kormány még az idén megteremti majd a lehetőséget. A miniszterelnök kerek perec azt mondta, a mostani általa "nyugdíjtőzsdésnek" minősített magán nyugdíjpénztári rendszerbe az állam többet pénzt már nem fog átutalni.
Mint látható, a helyzet rendkívül bizonytalan, a döntés pedig a füst eloszlása után sem lesz könnyű. Egy módon azonban mégis fittyet hányhatunk az egész problémára. El kell kezdeni félretenni a pénzt öreg napjainkra. Akár havi néhány ezer forintból is komoly megtakarítást lehet elérni hosszú évtizedek alatt. ebben az esetben nem kell megvárni, milyen nyugdíjrendszert épül majd ki az elkövetkező években Magyarországon, de nem kell azzal sem törődni, megmaradnak-e a magán nyugdíjpénztárak vagy sem.
Az öngondoskodás azonban nem egyszerű feladat. A pénzünket jól kell forgatni ahhoz, hogy nyugdíjas éveink miatt ne fájjon a fejünk. A pénzcsinálás pedig szakma, amit meg kell tanulni. Ezért jobb, ha az átlagember szakértőkre, például befektetési alapkezelőkre bízza a pénzét. Már ha lesz mit. Az állam ugyanis nem fog törődni az öngondoskodó polgárokkal, tőlük is levonja majd a nyugdíjjárulékot, így tulajdonképpen kétszer kell félretenni a nyugdíjas évekre. Ez pedig sem most, sem később nem egyszerű feladat.
TOVÁBBI HÍREK
Legyen rajongónk a Facebook-on
A magánnyugsíjpénztárakkal kapcsolatos döntés egy átfogó nyugdíj-reform első lépése
Forrás: pénzcentrum.hu
